Érdekes utat járt be az Uncharted film. Rendezőt rendező követett, a forgatókönyvet is többször átírták, adaptáció helyett végül az előzménytörténet mellett döntöttek az írók, és persze a COVID is hatással volt az egészre (mint mindenre az elmúlt két évben). Aztán csak megérkezett, és bár nem lett egy nagy durranás, a video-játékok alapján készült filmekhez képest egy kifejezetten jó mozit kaptunk.

Ha visszatekintünk az elmúlt tíz-húsz évre, a video-játékok filmadaptációi valahogy sohasem sikeredtek kifejezetten jóra. Uwe Boll borzalmas próbálkozásai, mint a House of the Dead vagy a BloodRayne nem csak értékelésekben, de bevételben is csődöt mondtak. A Kaptár (Resident Evil), a Prince of Persia, az Assassin's Creed és a Warcraft ezekhez hasonlóan vegyes fogadtatásban részesültek a kritikusok és nézők oldaláról egyaránt, de legalább a producerek annyira nem panaszkodhattak a bevételek tekintetében.

Éppen emiatt máig az Angelina Jolie főszereplésével készült két Tomb Raider képviselt egy afféle értékszintet, legalábbis szerintem. Bár azok sem voltak különösebben kiemelkedő filmek, a felsoroltakhoz képest messze a legjobbak voltak történet, rendezés és színészi alakítás szempontjából, míg igyekeztek minél hűebbek maradni a játékok világához. Legutolsó azért hangsúlyos, mert nem egy játékból készült film szereti ignorálni az eredeti alapanyag jelentős részét, gondolok itt főleg a 2010-es Prince of Persiara, ami bár a 2003-as játék alapján készült, arra csak legjobb pillanataiban is alig emlékeztetett.

Az Uncharted ezek után egy kellemes meglepetésként ért, bár őszintén megmondva zéró elvárásom volt a fent felsoroltak miatt. A film a harmadik rész legikonikusabb jelenetével indul, majd innentől kezdve főleg a negyedik rész, az A Thief's End feldolgozása, előzménytörténet köntösbe bújtatva. Egészében véve kifejezetten jól visszaadja a játékok hangulatát, főleg az akciójelenetek.

Két komoly hibája azonban van a filmnek: a lőfegyverek hiánya és a bárgyú érzelgősség. Az első esetében szerintem két kezemen kényelmesen megszámolom hányszor sült el fegyver a filmben. Oké, ennek megvan az a mentsége, hogy ez előzménytörténet, tehát ez a Nate még nem az a Nate aki egy pisztollyal és egy tárral átverekszi magát egy zsoldos osztagon, viszont az Uncharted játékok lényegi részének felét tagadhatatlanul a lövöldözések adták.
A második esetében Nate és Sam testvéri kapcsolata sikeredett igen fárasztóra. Az, hogy mennyire hűek a filmbéli karakterek az eredetiekhez az egy dolog, bár messze jobb a helyzet, mint más játékból készült filmek esetében. Azonban Nate és Sam mélyre és komolyra felépített kapcsolata a negyedik játékban itt nem kap helyet, van helyette egy szörnyen klisés és fájóan bárgyú visszaemlékezéssel összekötött motivációs szál, ami már-már sértőnek érződött a Naughty Dog különösen jól megírt forgatókönyve után.

Röviden az Uncharted egy szórakoztató film lett, könnyed kikapcsolódás, amitől ha nem várunk sokat, még meg is tud lepni minket.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!