Mint oly sok ember én is azok közé tartozom, akik félelemmel telve néznek meg magyar filmeket. Ez köszönhető a modern magyar mozgókép elég silány minőségének és sablonosságának. Ennek ellenére az elmúlt egy évben jelentős javulás lépett életbe. Ide tartozik jelen művünk is. Ami a maga nemében zseniális lett.

Aggasztó a helyzet, amikor nem emlékszel, hogy szüleid egyhavi fizetését miként költötted el egy átmulatott éjszaka során egy lisszaboni repülőjegyre. Szentesi Áron (Ferenczik Áron) 29 éves, frissen végzett az egyetemen, barátnője elhagyta, a szülei tartják el, amíg munkát keres. Csak akkor jön rá arra, hogy a káoszban tart valahová, amikor elutazik. Lisszabonból hazatérve még utoljára tesz egy próbát arra, hogy létezést produkáljon ebbe a világba, a saját életébe, a maga tempójába, a belátással kiegészülő lázadozásba.

Az alapszituáció is jól mutatja, hogy a mai magyar átlag fiatalok élete milyen is valójában. A film egyik kulcsjelenete, amikor a főszereplő a leggyengébb tulajdonságának, az öntudatosságot mondja. Tökéletesen írja le az itteni helyzetet. A rendező (Reisz Gábor) meglepően ügyesen kerüli ki az első filmes rendezők hibáit. Nem markol túl sokat és nem bonyolítja túl a helyzetet. Vizuálisan is sikerül 1-2 kifejezetten jó beállítást találni. A főszereplő Áron jó választás volt erre a szerepre. Elhisszük neki, hogy nem nagyon tudja mit is akar az élettől. Az egész filmet az tudja igazán értékelni, aki egy kicsit is élt Budapesten és átérzi, hogy tényleg ilyen az élet itt.

Mindenkit arra buzdítok, hogy nézze meg ezt a filmet, mert manapság kevés ilyen korrajz kerül elénk, főleg magyar viszonylatban. A humor kellő mértékben van adagolva így kiváló szórakozást nyújt ez a darab.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!