Nos, íme a "hogy dolgozz egy jól bevált recept alapján" remek példája az álomgyárból: Shawn Levy-ék előkapták az Over the top forgatókönyvét, elfilóztak rajta egy kicsit, no mégis hogy lehetne ezt modernizálni, mert hát azért mégiscsak illene: nyakon öntötték egy kis Transformerssel és hopp: így lett a Vasököl. Ami - és valljuk be, egy ilyen filmnél mindenképp dicsérő jelző - egy igen korrekt iparos munka lett.

Kenton (Hugh Jackman) egykori profi bunyós, 2020-ra azonban már más a divat: óriásrobotok segítségével bokszolnak, főhősünk pedig nem tartozik az élvonalba. A helyzet azonban gyorsan megváltozik, amikor kedvese halála után az ő felelőssége lesz 11 éves fia, Max, akivel egy használhatatlannak tűnő robotot szereznek - ami persze korántsem az, sőt a kitartás, a munka szép lassan összehozza apát és fiát.

Én különösképp kedvelem Jackmant, s nem csak az elvadult -X-Men példának okáért- karaktereit, hanem, mint színész is a kedvenceim közé tartozik. A Vasököl pedig egyike azon filmjeinek, amelyben nem, mint akciósztár domborít; köszönhetően annak, hogy a film bő kétórás - bár a történet ezt nem feltétlen indokolná, elég időt hagytak az alkotók az apa-fiú kapcsolatra, annak fejlődésére, de örömmel mondhatom, hogy ez inkább pozitív irányba billentette a mozit, nem fullad unalomba, jól kihasználták majd minden percét a filmnek.

Összességében egy egész jó családi filmet kapunk: még egyszer: családi filmet, ne számítsunk hát vérre menő akcióhalomra, bár a bunyók jól kivitelezettek, de ez inkább egy 2011-es Túl a csúcson, ami nem baj. Tényleg vannak olyan sztorik, amiket érdemes újra és újra elővenni: a mai fiatalok ugyanis már lehet, hogy nem nyúlnának Stallone klasszikusához.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!