Ritkán szoktam magamról írni de a Visszatérés Epipóba régi igazán szép emlékeket
hozott bennem felszínre. Lázas amatőr színházi éveket a MANÉZS színházat együtt gondolkodást a Sutdió K-val nyarakat és a velük való improvizációkat. Színjátszó fesztiválokat JATE, Pince Színház, 25. Színház valami mámorító izgalom a létrehozás öröme. Halász Péter, Cseh Tamás, Bereményi Géza és Vásárosnamény nyári színész táborok csoda világa. Amikor szabad volt EMBERNEK lenni, nem voltunk mi hősök és nem voltunk mi forradalmárok csak hittük azt, hogy a bedaráló szocializmusban szigetek lehetünk, egymás között élhetünk, egymást értve közösen hozhatunk létre értékeket.

Aztán mint ma is a hatalom konszolidált, megfigyelt, finoman fogalmazva keresztbe tett. Halász Péter társulata deportálva Amerikába,- azt hihetnétek ó de jó- gyökereik lemetszve,
Cseh Tamás rongyosra másolt szalagokon hallgatva titokban 30-40 embernek pincében énekelve. Soha sem engedélyezett fesztiválokra való kijutás Nancy, Edinburgh.

Ma szép új világ van, igaz kis rettegéssel a holnapért, jachtokról nézhető a nincstelen, fél Magyarországot be lehet kebelezni és már nem vagyunk víg barakk de vígan kikacsintunk a nagy keletre néha értelmiségiek vagyunk, néha be állunk a sorba, néha tiltakozunk aztán a jól szervezett mechanizmus gondoskodik a szelepek nyitásáról és zárásról.

Miért érzem a Visszatérés Epipóba dokumentumfilmet ennyire magaménak: egyszerű a válasz mert benne éltem, benne kellett élnem mint mindannyian így vagy úgy de kiszolgálói vagyunk a hatalomnak. Persze lázadunk is a magunk módján otthon négy fal között jól odamondogatva, néhányan kiállva.
Eddig tartott azonosulásom Epipóval. Most pedig a filmről magáról.
Aki még nem volt gyermek táborban vagy a szülei nem engedték, annak azt mondom láthat olyan történetet ahol a gyermek képzelete kinyílik világot teremthet és nem egyen világot.

A mesék a sokszínűség elevenedik meg. Viszont a sötét erők is. A film egy olyan szegmenset ábrázol mikor valakit karizma övez, a gyermekek vágynak a közelében lenni
személyes varásszal bír. Igen , ezt már Thomas Mann is érzékeltette a MARIO ÉS A VARÁZSLÓ színművében mert mindig lesznek Chipollák akik használnak , kihasználnak másokat.
Ami a film súlyosságát bizonyítja az a szülők felelőssége a gyermeki őszinteség hiánya az okok ami miatt ez létre jöhetett, szülőket hallunk akik ha nem is hárítanak de a gyermek "némaságára" hivatkoznak mentségként. Súlyos hallgatások, gyermeki kegyetlenségek szülői nemtörődömség sorjázik a képeken. És természetesen Sípos Pál chipollai személyisége, gyermeksorsok akik sebeket kaptak, emberek akik a mai napig is cipelik sorsuk súlyát.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!