Az emberek mindig azután vágyakoznak ami nincs. Így van ez a filmekkel is! Rengeteg emberfeletti erővel rendelkező hőst láttunk már és az a sztori sem ismeretlen, amikor a főszereplő lentről küzdi fel magát, hogy elérje céljait. Mi lehet mégis az, ami valami újdonságot visz a moziba? Ben Stiller legújabb filmje ezt kísérli meg, ugyanis egy tipikus átlagemberről szól. Egy álmodozó, egyedülálló átlagos férfiról átlagos munkahellyel, átlagos lakással, átlagos családdal és átlagos problémákkal. Maga a film viszont egyértelműen átlagon felüli!

A történet ereje abban rejlik, hogy az emberek 80%-a az első 20 perc után teljesen azonosul a főhőssel, hiszen olyan problémákat, élethelyzeteket mutat be, ami szinte mindenkire igaz lehet. Ki ne gondolkodott volna már el azon, hogy milyen lenne úgy igazán megmondani a főnöknek, megszólítani a nőt akit titokban szeretünk, elutazni érdekes helyekre és megtapasztalni az igazi szabadságot.

A film első harmadában Walter Mitty (Ben Stiller) tehát egy átlagos amerikai férfi, aki sokszor csak néz maga elé és mereng. Elképzeli, hogy mit is tenne ha az élete olyan lenne, amilyen szeretné, hogy legyen. Amikor spontán beszélget álmai nőjével, amikor beszól a főnökének, amikor azt teszi amihez igazán kedve van. Mindezt a film látványosan és humorosan mutatja be számunkra, ahogy azt Ben Stillertől elvárjuk.

A film második harmadában azonban egyre több átlagon felüli tulajdonságokkal ruházzák fel a főszereplőt így egy helikoperből tengerbe ugráló, profin gördeszkázó, a vulkánkitörést túlélő és a Himaláját megmászó (legalábbis az 5500 métert elérő) hőssé változik, amivel egycsapásra összedől bennünk az a kép és tovaszáll az az empátia ami az első harmadban kialakult. Nem tudunk továbbra is azonosulni a figurával, inkább egy elérhetetlen hős lesz számunkra.

Még reménykedünk, hogy hirtelen jön egy snitt és kiderül, hogy ezt az egész hihetetlennek tűnő történetet is csak elképzelte Walter, de az utolsó harmad is csak arról győz meg minket, hogy komolyan gondolták a szerzők. Örülünk, hogy happy end a vége mégis hiányérzetünk van és egyáltalán nem érzünk motiváltságot arra, hogy kövessük Walter Mitty példáját és törjünk ki a szürke hétköznapokból, mert a sztori annyira elrugaszkodott a valóságtól.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!