Szinte semmit nem tudok a jazz-ről, mint zenei irányzatról, de ezután a film után elgondolkoztam rajta, hogy többre érdemes ez a stílus is a nagy közönség számára.

A történet egy tehetséges, fiatal dobosról szól (Andrew), aki a legnagyobbak közé szeretne tartozni, terveiben pedig megpróbálja segíteni egy jazz-banda vezetője (Fletcher), aki beemeli őt saját csoportjába, innentől kezdve viszont kezdetét veszi a terror, a vezető ugyanis brutális eszközökkel él tervei megvalósításának érdekében, és tulajdonképpen az sem érdekli, ha a zenész összeroppan a tökéletesség eléréséhez. Elsősorban lelki terrorról van szó.

Miles Tellert (Andrew) Az élet habzsolva jó című film óta tehetséges színésznek tartom és amit itt játszik az fenomenális. Az az intenzitás, ahogy dobol vagy ahogy vívódik magában teljesen átérezhető. Már miatta is megéri megnézni a filmet, de aki abszolút felejthetetlen az J. K. Simmons. Az az erő, amit ő képvisel az "kimászik" a vászonról és beleborzong mindenki. Mint egy mini diktátor. Nem véletlenül kapta meg az Oscar-díjat ezért az alakításért. A többi mellékszereplő csak asszisztálni tud a 2 főszereplőhöz, de azért az ő jelenlétük is jelentős.

Az operatőri munka bizonyos helyzetekben nagyon feszes és sodró. Mintha az ember egy thrillert nézne nem pedig egy zenei filmet. A rendező (Damien Chazelle) kiváló munkát végzett. Ha a többi filmje is ilyen minőséget fog képviselni akkor nem leszünk gondban a fiatal rendezővel.
Maga a zene is élvezhető még annak is aki nem ezt a stílust kedveli. Mindenkit arra tudok buzdítani, hogy nézze meg ezt a filmet, mert nem bánja meg. Ritkán születik ilyen remekmű.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!